Mindenki ismeri a vámpírokat, azonban nem mindenhol ugyanúgy mutatják be őket.
Sokszor vérengző szörnyetegeknek állítják be őket, míg egyes esetekben nem is tévednek, de sok esetben csak kényszerből ölnek a vérért.
Kecses mozgásuk és elegáns viselkedésük mellett jellemző rájuk a megnyúlt szemfog, amit képesek visszahúzni. Sápadt, szinte már átlátszóan fehér bőrük ellen azonban nem tehetnek semmit.
Ahogy egyre éhesebbek lesznek, annál kevésbé tudják visszahúzni a szemfogaikat, és a szemükön a rubinvörös szín lesz az uralkodó.
Legendák szólnak a vámpírok azon tulajdonságáról, miszerint ha kilépnek a napfénybe, elporladnak, s hamuvá válnak. Ezek a történetek hamisak. Igaz, a napfény hat a sápadtarcúakra, ám más formában. Mikor kilépnek a napfénybe, látásukat hamar elvesztik, s 10-15 percig a vakság állapotában vannak. Fél óra elteltével azonban biztos, hogy látásuk teljesen kitisztul és a napfényben is képesek alkalmazkodni a körülményekhez.
Képesek legalább olyan gyors futásra, mint a vérfarkasok ember alakban.
Halhatatlanok, de minden árt nekik, ami ezüstből van.
Megölni őket pedig csakis egy szívbe szúrt karóval lehet (Kizárólag ennyi igaz a sok legendából, ami kering róluk az emberek körében). A fokhagyma füzér, a kereszt és egyéb más vámpírok ellen „védelmet nyújtó” ötletek mind hatástalanok.
A vámpírok tudnak emberi táplálékot fogyasztani, de mindenképpen szükségük van a vérre.
A "sápadtarcuak" elnevezés egy eltitkolt, történészek által szándékosan megsemmisített eseményből származik.
Egy ma már nem létező szigetért küzdött két nép, s az egyik vezetője ismeretlen idegeneket fogadott hadseregébe.
Az ellenséges nép egy-egy tagja hamar életét vesztette, s holttestüket két mély sebbel a nyaki ütőérnél találták meg.
A halottak rokonai kétségbeesetten, szinte már őrületbe esve menekültek a szigetről. Ők tudták, miről van szó, és ezt a hírt, ami akkoriban pletykának tűnt, hamar elvitték a szigetről.
Egymás közt csak "sápadtarcúaknak" hívták a legyőzhetetlen, vérszomjas lényeket, kiknek rendes megnevezését talán nem ismerték, vagy csak nem akarták hangoztatni, de egy biztos: kinek száját elhagyta a "vámpír" kifejezés, másnap "alulról szagolta az ibolyát".
A sápadtarcúak szó manapság is gyakran elhangzik, bár a muglik már nem hisznek benne, a történészek erősen tagadnak minden olyan állítást, ami a háborúról szól.