Egyedül voltam a szobában, a nagy csendben. A tükörhöz léptem és tanulmányozni kezdtem benne magamat. Egy tincset a fülem mögé simítottam egy óvatos mozdulattal, nehogy szétjöjjön a kontyom, melyet kemény negyed óra alatt sikerült elkészítenem. Egy türkiz színű, földig érő ruha volt rajtam. Az ujja a könyökömig ért, a vállamat fedetlenül hagyta. Kibújtam az uszályomból és ledobtam az ágyamra a fűzőmmel együtt, majd felkaptam egy gatyát meg egy szürke pulcsit és az ajtóhoz osontam. Még egyszer körülnéztem hogy nincs-e a szobában valaki aztán egy gyors mozdulattal lenyomtam az ablak kilincsét és kinyitottam. A kintről beáradó hűvös szél belekapott a hajamba. Átvetettem a lábam az ablak másik oldalára és kimásztam a szobából. Mászás közben hirtelen megcsúszott a kezem. Az egyensúlyomat elvesztettem és éreztem ahogy a kezemből és a térdemből elkezd folyni a meleg vér.Halkan felnyögtem. Lenéztem, hogy felmérjem a földtől való távolságomat. Másfél méter lehetett. Vettem egy lendületet és eltoltam magam a faltól. Leugrottam, de szerencsére talpra érkeztem. Végignéztem magamon.
A térdemnél kiszakadt a nadrág és a vér pirosra festette az anyagot. Mivel nem fájt annyira, azt gyanítottam nem lehet mély a seb. Megfordultam és futni kezdtem, remélve, hogy senkibe nem fogok belebotlani.